Sokan tudjátok talán, hogy ezen a héten négy napos rövid projekten voltam kint Madridban. Erről jön most egy kisebb élménybeszámoló.
Utazás alatt túl sok minden nem történt már rutinszerűen ment minden. Érdekes hogy oda és vissza is átszállással mentünk a kollégámmal (oda Münchenben, vissza Zürichben volt a csatlakozás), és nem késtük le a gépeket a közel 40 perces átszállási idő ellenére sem. De mondtuk, hogy "áh, a csomag az tuti nem fog átérni a következő gépre", és mégis valahogy ránk cáfoltak mindkétszer a csomagszállítók.
A rövidke ott tartózkodásunk alatt, csak hébe-hóba tudtunk város nézni, azt is inkább délután és este, természetesen. Céltudat nélkül bolyongtunk az utcákon, inkább csak kívülről fotóztunk Madrid nagyon szép város, már-már párizsi magasságba emelkedik, rengeteg hangulatos tér, szökőkutak, királyi palota, és sok park. Képek sajnos így sikerültek az éjjeli fényben, és hát a cerveza hiányától (vagy túltengésétől) remegő kéz sem segített ezen:)
Plaza de Espana:
Don Quijote és Sancho Panza:
Királyi palota:
Egy park:
Katedrális:
Mi egy külső részén laktunk a városnak, és így láthattuk a 70-es és 80-as években épült sorházakat is, de jobban néznek ki mint a mi paneleink (erről sajnos nem csináltam képet.) A szálloda egy két csillagos hely volt, semmi extra, a szoba kicsi de rendezett (már amennyire egy ágy köré lehet még valamit rakni:)). Olcsóságából fakadóan a reggeli kontinentális volt mínusz felvágott és sajt (maradt a pirítós, péksüti, lekvár kombó), de viszont annyit ehettél amennyit akartál. Ebédelni már kijártunk, első nap találtunk a szembelévő utcában egy spanyol kiséttermet napi menüs ajánlattal. Egy előétel, főétel, egy pohár űdítő/sör/bor és még desszert is mindössze 9 euróért igazán barátságos volt.
Első alkalommal bele is csaptam: főtt bikafarkat választottam, (előétel csicseriborsós leves volt) és nem bántam meg. Nagyon hasonló íze van mint a marhának (nyilván), de egy kicsit "bukésabb", vadasabb utóíze van.
Egyébként rengeteg húst esznek a spanyolok, főleg marhát, disznót, de ugyanakkor a tenger gyümölcseit is igen gyakran eszik. Sonka kultúrájuk igen híres, egyik jeles képviselője ő lenne:
Igen, ez a Jamón Serrano:) Egy sóval két hétig tartosított sonka ez, melyet lemosnak és több hónapig kiszárítanak még. De persze ez csak a sonkahegy csúcsa, rengeteg féle vidékről és disznóból származó felvágottjuk van.
Egyik este elmentünk egy belvárosi éttermben, ahol tapast ettünk. A tapas az nem egy étel, hanem nagyjából úgy fordíthatom, hogy kostoló. A spanyolok szeretnek enni mindenfélét és közben beszélgetni (egy kicsit az arab szokásokra eredeteztethető ez szerintem, alapvetés: Madridban is sokat időztek az arab megszállók, mint mindenhol az ibériai félszigeten). Szóval beülnek isznak és mellé kapnak egy tál tapast (hal, hús, sajt, saláta, kenyér, akármi) vagy kérnek egy párféle tapast és emellé kapnak egy kancsó bort vagy sört. Igen szimpatikus eljárás ez. Mi is mikor leültünk, az étlap mellé, már hoztak egy kis tálnyi ecetes garnélát, hogy míg választunk se maradjunk éhen. Kollégám grilezett garnélát kért nagy adagban (kb. 20 darabot hoztak egy nagy tálcán!), én meg egy húsos tálat, amin volt mindenféle jamón, kolbász és egy kis kecskesajt is. A sonkaszín spektruma végigjárt az enyhe rózsaszíntől az egészen mély feketéig. Mellé egy nagy tál saláta és vajas pirítós járt. Rengeteg volt, alig bírtam betolni, két sör is kellett mellé. Végére igazán tapastalttá váltam:)
Egyik délután volt időm elmenni a Santiago Bernabeu Stadionba is. Óriási lelátók, de a pálya nagyon közel van és ezért kicsinek is látszik fentről.
Semmi sem tökéletes
Nagyjából ennyi érdemleges történt a kis idő alatt amíg kint voltam
