Utolsó nap

Igen, ma már megyek haza, úgyhogy mindenki örülhet/sírhat, hogy megint tudlak Titeket boldogítani jelenlétemmel :)

Azért ma is hajnali 4-ig dolgoztunk, hogy ne unatkozzunk, így az egész napot átaludva, a mesés kelet ajándékaival felszerelkezve (nem tömjénnel, arannyal és mirhával, hanem olajjal, datolyával és szénné égett bőrrel :)) térhetek haza.

Sajnos a munkatempó miatt nem volt időnk annyit turistáskodni mint amennyit szerettünk volna, nem jártunk a sivatagban, nem láttunk tevét! (bocs Péter, tárgyi bizonyíték nincs a teóriánkra), egyik mecsetbe se mentünk be. Ománi étteremben is csak egyszer ettünk (hoppá erről még nem is írtam! erről lesz még poszt), egyébként a KFC, mekdön, kínai étterem kombinációt forszíroztuk az olcsóságuk miatt.

Szép hely Omán, a klíma most még tűrhető, a tenger nagyon meleg és homokos a part, az emberek barátságosak, de tartozkodóak. Üdülőhelynek ezért kiváló, akinek van pénze annak forrón ajánlom :)

Otthon találkozunk!Üdv!

Kalandozás

Először is köszönöm Mindenkinek a születésnapi köszöntőket!
Másodsorban látom már vannak követőim is:), lassan vallást is alapíthatok.

Szóval a pénteki strandolásról jön néhány kép:



Mint látszik jó idő volt, kevesen voltak, és szűk egy óra alatt sikerült megpirulnunk...


Aztán délután elindultunk megkeresni a muszkati piacot, sajnos azt nem találtuk meg. Ahmed még jól ki is röhögött másnap, hát hogy a kikötő előtt van és csak jobbra kellett volna néznünk. Mindegy sok más szép dolgot láttunk, az új térképen már jelölve van az útvonal és néhány érdekesebb hely amiről fotókat is mutatok.


Omán nagyobb térképen való megjelenítése

Szóval elindultunk először a nagy mecsethez, készítettünk ott néhány fotót, be nem mehettünk (nem volt látogatási idő és rövidnadrágban voltunk, meg egyébként is hitetlenek vagyunk), de kívűlről is meseszép a mecset.
Ezután indultunk csak el kelet felé végig a gyorsforgalmi úton, Wattayah-on keresztül átmentük a Ruwi nevezetű városrészen, állítolag ez itt az üzleti negyed. Felhőkarcolók egyáltalán nincsenek, csak sok 4-5 emeletes irodaház végig az út mellett. Mikor elérkeztünk a kikötőhöz megálltunk, mert itt volt látnivaló bőven. Először is egy fehér nagy toronyszerű épület, ami sajnos le volt zárva, így csak távolról tudtuk nézni. Ahmed elmondta ez egy gigászi füstölő akar lenni, azonban inkább jelképes mint funkcionális szerepe van. A kikötő környékén és úgy általában a part mentén rengeteg kis erőd van, az egyikbe fel is lehetett menni, melyek tartalmaznak egy-két rozsdás ágyút, de pazar kilátást is nyújtanak emellett.

Tovább indultunk Muszkatba (kb innentől már csak "az arra menjünk, nem-nem arra" típusú tájékozodással haladtunk, igaz eltévedni nehéz lett volna), és egyszer megpillantottuk a kiírást hogy Ministry of Finance, elnéztünk balra, és nem csak a minisztérium volt ott (a szent hely ahol kitalálták az adó nélküli életet:)), hanem maga a muszkati Szultán Palota. A szultán nem itt lakik, hanem csak a külföldi és belföldi találkozóit tartja itt, ide se lehetett bemenni, de a kertje ennek is igencsak jól gondozott volt. Egyébként kínosan ügyelnek a tisztaságra, nagy bunkóságnak és büntetik a szemetelést. Pl. a gyorsforgalmi úton motorral járnak a szemétszedők és megállnak a leállósávban ha valami szemetet látnak. Ennek ellenére azért vannak elejtett műanyag palackok, meg cigicsikkek, szóval itt is vannak lusta emberek.

( Zárójelben: rengeteg zöld területet probálnak becsempészni az omániak a városképbe, főleg a mecsetek környékére, de a gyorsforgalmi út mellett is végig pálmák vannak. Automata öntözőrendszer van végig ásva, és rengetegszer használják persze. Az ásásról eszembe jutott még valami. Az arabok kissé megterhelő még végeznek (pénztáros, ománi étteremben pincér, taxis), komolyabb fizikai munkára már a pakikat, ázsiaiakat "használják". Arab kezében ásót, seprűt, porszívót nem látni. Mivel rengeteg a bevándorló ezt megengedhetik maguknak, és a bevándorlók felvállalják ezt a szerepet, mert ahonnan jönnek még ennyijük sincs mint itt.)


Ezután dél felé mentünk, a kopár hegyek mellett látnivaló se volt sok, azonban az egyik körforgalom közepét egy hajó foglalta el, körülötte víz is volt, igazán pofás volt mindez egy körforgalom miatt. Ahhoz képest, hogy szárazság van errefelé eléggé pazarul bánnak a vízzel.
A hegyek között még találtunk egy kis parkolót, aminél megálltunk és lefotóztuk a sziklás hegyeket. Ekkor már elég éhesek voltunk úgy döntöttünk, hogy most már hazafelé vesszük az irányt.

Útszéli kút az autóból


Hajó a körforgalom közepén!


Füstölő

Erődök a hegyen


Lámpaoszlop


Valamilyen város, valamilyen hegyről


Szultán palotája


Mecset éjjel, nagyon párás volt akkor, úgyhogy ezért lett ilyen rossz a felvétel


Mecset 1.


Mecset 2.

Tengerpart #2

Délelőtt visszamentünk a parta, most már fürdőgatyában és meg kell hogy mondjam rohadt meleg ott a víz:) Persze elviselhetőbb mint a szárazon, de a tenger kb 27-28 fokos volt még 200 méterre a parttól is. Egy órát voltunk ott, de kissé így is sikerült leégni, annyira erős a nap. A part végig homokos, délelőtt nagyon kevesen is voltak, de tegnap se voltak 50-nél többen. Semmi bódé, semmi árus, csak a natúr tenger, és ez így tényleg elég is.
Egyik helyi feketebőrű kolléga Mawran, akivel még az irodában találkoztunk, mondott nagy igazságokat az időjárásról. Mondta, mint hogy látjuk rajta nem szereti a meleget, és izzad is (ekkor is törölt éppen egy jelentőségteljeset a homlokán), jobban szereti a -10 fokot. Erre én, ááá hogy az kizárt, szerintem megbánná. Azt felelte, de ez így van, járt már hidegebb országokban és azt sokkal jobban bírja. Hozzátette, azért nem hisszük el mert ő fekete?:) Ezen jót nevettünk. Végül azzal zárta le a témát, miszerint az itteni emberek mind a mennybe jutnak, mert ez itt lenn maga a pokol:)
Hőmérsékletből kiindulva ez akár igaz is lehet, Ahmed ugyanis elmondta hogy a nyári időszakban (június-augusztus) akár 47-50, vagy 50 fok fölé is melegedhet! Ők se bírják ezt a hőmérsékletet ilyenkor a déli országrészbe menekül az emberek nagy része, ahol ilyenkor szépen kizöldül minden.

Az Ericsson irodában még volt egy érdekesség, amit feltétlenül meg kell osztanom :)
A toalettben a wc csésze mellett (jól indul:)) volt ugyanis egy skála, melyen az ember a saját vízeletének a színe alapján megállapíthatta mennyire dehidratált, és ha igen, akkor igyon X pohár vízet naponta. A színskála meglehetősen élethű is volt, a beazonosítás nem igényelt orvosi diplomát:) Ittam is rögtön egy pohárral az egészségemre.


Strandolás után elindultunk autóval a keleti part felé, várost nézni, térképet nem vittünk, inkább csak az orrunk után mentünk. Képeket erről az útról majd holnap közlök:), mert lassan indulunk a ma éjjeli melóba.

Tengerpart

Ma hajnalban is dolgoztunk 2-4-ig, de délután felé elindultuk autóval megkeresni a tengerpartot amit Ahmed ajánlott. Sikerült is viszonylag egyszerűen megtalálnunk. Szép a tenger, végig homokos part, a vízben még nem voltunk, holnap már fürdőruhában térünk vissza:)
Néhány képet felraktam a partról, és a medencéről a szállodában.





Medence

Kollegám, Bosza:

Ománia 3.

A sírám poszt után, jön megint egy-két érdekesség Ománról.
Mint kiváncsi magyar emberek persze megkérdeztük Ahmedet, hogy mi mennyibe kerül, fizetés, stb. és kiderült hogy egy friss diplomás mérnök (ő már 5 éve dolgozik, és két autója van egy v6-os Corolla, meg egy Infinity SUV) 700 rialt keres havonta, ami 350e Ft ugye. Ez nem is olyan sok, azonban Ománban NINCS ADÓ!
Mikor ezt meghallottuk Boszával, kicsit elhűltünk, hát nem elég hogy olcsó a benzin, még adózni se kell... Ugyanis az állam ezt megengedheti, teljesen az olajból tartja el magát az ország, így adókra nincs szükség (áruforgalmi adó azért van, de az 5%). És a térségben Omán még inkább a középmezőnybe tartozik olajgazdagság szempontjából.
Ezek mellett az autók olcsóak, viszont a telek nagyon drága. 600 nm-es telkek ára akár 75 millió Ft is lehet! Persze gondolom ezalatt olaj is lehet:D

Erősen elgondolkoztunk, hogy emigrálunk ide, még munkahelyünk is van itt:)

A leghrosszabb nap

Nem volt rövid az biztos. Úgy indult hogy tegnap 22.30-kor indultunk el az első központhoz, ahol már kedd hajnalban befejeztük a munkát azonban, egy hiba miatt visszamentünk, hogy betöltsünk egy szoftver trace-t, fél órát még ott eltöltöttünk, de a hiba nem jött elő megint, így hagytuk futni. Átautóztunk az aznap éjjelre betervezett állomáshoz, és elkezdtük az upgrade-t. A folyamat vége felé, amikor már majdnem kész voltunk sajnos HW hiba lépett, fel és ezért az egyik fele a központnak lehalt, a másik fele meg még blokkolva volt (tehát nem mükődött). Így sikerült egy fasza félórás kiesést okozni, de ez hajnali háromkor sok embert nem zavarhatott. Mindenesetre rohamtempóban felengedtük a blokkolt oldalt és a forgalom helyreállt. Ekkor azonban megprobáltuk megtalálni a hibát ami nem nagyon sikerült, illetve sejtettük hogy az egyik kábel lehet hibás. Már 5 óra felé járhatott az idő, mikor már stabilan ment mindkét oldal. Ahmed mondta hogy néhány cellában az adók még nem mükődnek teljesen jól, ezért nekiálltunk még azokat bütykölni. Olyan hét óra körül indultunk vissza a szállodába, és fel se mentünk a szobába inkább egyből leültünk reggelizni. Ezután tudtunk aludni, azonban dél körül már ébredtem, és bementünk az irodába, hogy távoli eléréssel megnézzük a két központot. Ott voltunk hétig, vacsora, és éjjel 1-kor megyünk vissza tartalék kábelekkel tesztelni. Úgy tűnik ebből nem lesz sok városnézés... Pedig mondják a helyiek hogy nagyon szép a part, de sajnos ahhoz is autózni kell hogy oda elérjünk. Remélem azért pénteken el tudunk menni ide-oda.

Helyicsson

Azaz a helyi Ericsson, mert hogyy itt Ománban is van irodánk.
Kevesen dolgoznak, kb 50-60-an és főleg projekt munkákat végeznek az operátoroknak.
A mi projektünk helyi vezetője Fouad vitt be minket az irodába még szombaton. Érdekes, hogy itt a csütörtök-péntek a munkaszüneti nap. Majd rákérdezek hogy miért.
Szóval bevittek az irodába megismerkedtünk néhány vezető fazonnal, és Ahmed-del, aki kísér minket az állomásokhoz és segít eligazodni. Rendes fazon, már összehaverkodtunk vele. Autót is béreltettek velünk, hiszen itt gyakorlatilag csak azzal lehet közlekedni.
A munkát egyébként éjjel 11-től kezdhetjük csak el, mivel forgalom kiesést okoz a hardware bővítés amit végzünk. Ezért eléggé felborult a napirendem. Amikor hajnalban hazaérünk 2-5 között valamikor, felkelünk a reggelihez, mert 10-ig adnak, és azt már befizettük. Utána alvás, ameddig bírok, felkészülés az esti munkára, ebéd, pihenés, aztán este go. Szerdán és csütörtök éjjel nem fogunk dolgozni a már említett munkaszüneti napok miatt. Így lesz lehetőségünk kicsit kocsikázni a szebb városrészek, és a tengerpart felé.

Néhány érdekes kép:
Arra van Mekka:)

Ez nem is Mekka felé mutat, hanem a helyi Nagy Szultán Mecset felé (oda is elmegyünk). Egyébként ez a matrica a szállodai szobám plafonján van:)

A joviális Jaffar:

Ománia 2.

Emberek

Mint előbb írtam az autóban viszonylag türelmesek az omániak.
(Álljunk meg egy szóra! Mi is az hogy ománi?
Ománban 2.6 millióan élnek abból a lakosság 88%-a arab, 3%-a beludzsi, 3%-a perzsa, 3%-a indiai és pakisztáni, 3%-a egyéb népcsoporthoz tartozik (a la Wikipedia). Na most az utcán más számtörvények uralkodnak :) Kb. a fele arab, 40%-a paki meg indián, 5% DK ázsiai, és a maradék az európai meg fekete.)
Szóval türelmesek, bizonyos fokig. Autóval a gyalogosokat azonban nem kímélik, nem figyelnek rájuk, nem egyszer probáltak már rám tolatni a parkoló autók. A sor intézményét nem ismerik, a pékárupultnál a fazon simán oda sétált mellém benyögte mit kér még mielőtt kinyithattam volna a számat.
Nem is lenne nagy baj, hiszen nem volt "sor", én álltam még ott Boszával, csak hogy a pultos arabnő csiga lassúsággal mozgott, egyszerűen mint aki ráér. Ilyen az egész életfelfogásuk, nem rohannak sehova, hiába a rengeteg hely meg sáv utakon nem száguldoznak.
Ruházat
Tipikus arab ruházatuk van. Férfiak a dishdashát hordják, ez mindenüket elfedi bokától a nyakukig, alapvetően fehér de van sárga, fekete, barna színben is. Fejükön kis négyszögletes sapka a muzzar, vagy kis turbán.
Nőknek is szintén mindent elfedő ruházatuk van, de az arcukat szabadon hagyják, nem úgy mint Irakban. Ruháik nagyon színesek és rengeteg féle árnyalatba bújnak.

Szálloda

A szállodám a Park Inn Muscat. Térképen látható, hogy egy gyorsforgalmi út mellett van.
Omán nagyobb térképen való megjelenítése
Egyébént ez az út köti össze a tengerparti várost, városrészeket. Forgalmas, és az ablakom is pont ide néz, de nem zavaró, mert a 6-ra nem nagyon hallatszódik fel. Az ablak úgyis folyton zárva van, hiszen kint 37-38 fok is lehet napközben. Maga a hotel 4 csillagos, egyszerű, de szép, medence a tetőn, fitness terem, két étterem és egy bár. Egy-két kép a szobámról, szállodáról:

Ománia 1.

Bocs, hogy csak most írok megint, de most volt kedvem, időm leülni és jelenteni megint.
Probálom külön bekezdésekben összefoglalni amit eddig tudunk erről az országról:)

Olajgazda(g)ság:
Igen, mint minden arab országban itt is rengeteg az olaj, és nagyon olcsó a benzin is. 8 liter 1 rialba kerül. Ja, hogy nem tudod mi az a rial? Kb. 500 Ft névértékű a helyi valuta, melynek váltópénze a baiza, és minden darab papírkán a szultán arca virít, tisztára mint egy joviális Jaffar. Tehát a benzin olcsó (62 Ft literje!!!!), éppen ezért mindenki böhöm nagy, automata váltós, legalább 1.6-os (1.8-as, 2.2-es a jellemzőbb) benzines autóval jár. Legnépszerűbbek a Toyoták, de van itt Mitsubishi, Infinity, GMC, BMW, Mercedes, Dodge, Nissan, csak top class amerikai, német és japán autók. Vezetni tudnak az arabok, dudát nyomni még jobban, de türelmesebbek mint a magya autósok. Mivel itt mindenki autóval jár, van forgalom éjjel nappal. Gyalog nagyon ritkán járnak, inkább beülnek egy taxiba, vagy egy kisbuszba amin szintén taxiztat, de egyszerre 8-10 embert is felvesz, és mindig az út szélén veszik fel ill. teszik ki az utasokat, tehát nem viszik őket házhoz. Szeretik a taxisok tudatni hogy éppen üresek, és ezt éppen jó nagy dudálással teszik.

Evészet:
A szállodában eddig csak reggeliztünk, de az nagyon jóféle svédasztal, teljesen európai igényekre van szabva. Rántotta (te mondhatod meg mit rakjanak bele), főtt tojás, szalonna, kolbász, palacsinta, müzlik, felvágottak, sajtok, gyümölcsök és leveik. Szóval semmi extra tulajdonképpen.
Délutánfelé eddig KFC-ben ettünk (globalizáció förevör) a helyi bevásárlóközpontban. Lulu a neve és a teszkóval egyenértékű üzlet. Kint kisebb üzletek, kajáldák, belső részen meg a szokásos hideg élelmiszer, pékség, hentes, ruhák, technika. Olcsóbb a meleg, hideg kaja és minden egyéb áru is. A technikai cuccok is gazdaságosabbak 10-15%-kal.


Ivászat:
CSAK VÍZ! Najó ez nem igaz:) Teáznak, ők áznak, kávéznak.

Képek még nincsenek, mert probáltam a picasa-ra feltölteni őket, de sajnos a szállodai net lassan birkózik meg az 5megás képek feltöltésével, így konvertálnom kell őket. Káming szúúún...

Elsőőőő

Halihó!

Aki nem tudná munkahelyi kiküldetés Ománba sodort egy kollegámmal, hogy az itteni mobilhálózatot fejlesszük és tegyük jobbá a világot:) Két hetet fogok itt tölteni és ezalatt gondoltam hogy egy blog formájában beszámolok arról amit látok, érzek, megeszek vagy nem eszek meg.

Már Muscat-ból, Omán fővárosából írok és éjfél is elmúlt már. Ennek ellenére még van erőm írni is:)

Az utazás jó volt, nem volt annyira megterhelő a Bp-Zürich-Dubai-Muscat útvonal, kb 12 órát tartott. Zürichben át kellett szállnunk, néztük is kollegával (továbbiakban Bosza :)) , hogy melyik kapuról indul gép de sehol sem volt kiírva. Nézzük, vakargatjuk a fejünket, aztán az egyik üres kapunál lévő pultosnőtől megkérdeztük hogy wie geht's? Illetve hogy ez itt miért nem geht's, egyáltalán hányas ez a gates?
Szóva felvilágosított hogy a járatunk az E terminálról indul, mi meg az A-nál szálltunk ki. Hoppá, a jegyen ez nem volt rajta, a kijelzőn meg csak az adott terminál járatai voltak kiírva. Sebaj elkezdtünk sietni, 45 perc múlva indult a gépünk. Rohamléptekkel haladva látom egy óra alatt hogy az E terminál innen 15-20 percre van, ehh. Ez egy normális gyalogtempóval nem abszolválható, ámde mint egy nyugati óriás reptéren, itt is van egy faja automata földalatti vasút, amivel 4 perc alatt a terminálnál voltunk.

Zürichből már egy nagyobb Airbus 330-assal repültünk (Bp-ről Fokkerral mentünk), és meg is lepődtem hogy elég jól felszerelt gép ez utas szempontból. Kaja nagyon rendben volt, italt, fagyit nyomták belénk, volt ott minden: kóla, kávé, hideg sör, ropi, csoki, csipsz, szendvics, moGYORÓ :)
Kijelző a székek háttámláján, amin lehetett nézni mozifilmeket, sorozat epizódokat, hallgatni zenét (rengeteg mai modern albumokat) és még játékok is voltak, höhö. Persze egyből elkezdtem nyomni a Legyen Ön is Milliomos! helyi változatát. Sajnos azonban kiderült hogy ez briteknek tervezett verzió így már az első öt kérdésnél elvéreztem könnyedén. Azért a 12. kérdésig eljutottam egyszer:)

Dubai-ban csak új utasokat szedett fel a gép, mi nem szállhattunk le, viszont láttuk felülről a várost, és hát meseszép még így fentről is. Lehetett látni a Burj Khalifa-t a világ legmagasabb épületét, meg a pálmafa formájú szigetcsoportot is. Ráadásul mivel már este volt mire odaértünk, elképesztő fényben pompázott.
Óriási baklövést követtem el, a nagy csomagba raktam a fényképezőgépet, így erről lemaradt a közönség egyenlőre!:) Visszafelé azonban már japán üzemmódban fogom készíteni a képeket.

Dubai-ból csak 40 perc volt Muscat, ezért a gép nem is ment feljebb 2000 méternél így lehetett látni a sivatagot, amelyet néhány fényes útvonal, meg egy-két nagyobb város törte meg a sötétséget. Leszálláskor szembesültünk Boszával, hogy itt bizony 33 fok van és eléggé párás az idő, azonban a szállodai transzfer autóban és a szállodában azóta légkondival dolgoznak ez ellen. Itteniek kedvesek (nyilván hiszen fizetünk nekik), angolt beszélik, csak kevéssé artikulálnak, így kb. többször kérdeztem vissza, mint adtam normális választ.

A környékről majd holnap beszámolok, a munkát elvileg csak esténkét fogjuk végezni (itteni idő szerint), így lesz időnk talán napközben szétnézni, medencézni, fitnesszelni.

Lehet nyugodtan kommentelni, jöhetek kérdések, kérések, igények, úgyse fogom őket elolvasni:P

Ma’a salama مع السلامة