2011. szeptember 19., hétfő

Fromázsnap 2.

Salut!

Igen, tudom azt ígértem, hogy vasárnap van fromázsnap, azonban éjjel 2-re értem haza a hétvégi kirándulásról, amit Dénesnél töltöttem Montpellier-ben (arról is lesz hamarosan egy kis beszámoló).
No, de vissza a sajtokhoz. Ismét nincsenek képeim, úgy tűnik a sajtevő kezem gyorsabb a fényképkészítőnél...

1. Morbier

Sokunk egyik kedvence ez a tehéntejből készült féllágy sajt. Nevét Morbier faluról kapta, mely French-Comté tájegységben leledzik, ami Franciaország délkeleti részére esik, a svájci határtól nem messze.
Érdekessége a középen található fekete csík, melynek eredete a kövektező: a comté-t (a táj és Franciaország egyik legnépszerűbb sajtja) készítő parasztok az esti fejésből megmaradt tej elégtelen mennyisége miatt nem tudták az adott öntőformákat feltölteni. Félig töltötték őket, úgy préselték össze és a reggeli fejésből keletkező tejből rakták rá még egy másik felet. Hogy azonban az első sajtfél  felső felületére ne kerülhessen baktérium, hamuval szórták be azt. Ez a 17-18 században fa égetésével keletkezett hamuval történt, mostanság azonban növényekből kinyert szénnel dolgoznak. Ez utóbbi már csak is kizárólag tradíció, ugyanis már egy fejésből készítik ezt a sajtot is. A féllágy belsejét egy kemény réteg borítja, melyet a sajttal is fogyaszthatunk vagy levághatjuk. Francia szakértők szerint teljesen más ízharmóniát kölcsönöz a sajtnak, ha a "héjával" vagy anélkül esszük. Morbier kérge egy kicsit kemény, de rágható, ugyanakkor érződik rajta, hogy ezen a felületen bőven érintkezik a külvilággal. Nem ritkán éreztem a fogam alatt valami csikorgást, valószínűleg a hideg pince kőfelülete beépült a szervezetbe :)
A belseje ellenben lágy, kissé krémes; a szénréteg íztelen, ezért nem szól bele a picit fanyar utózamatba. Illata erőteljes, 2-3 hónap alatt éri el az "érettségét", és 45% körüli zsírtartalomra hízlalja magát.
Nagyon kellemes száraz magokkal, dióval, ezenkívül vörösborhoz ajánlják még, de egyszerűen magában is pompás.


Értékelés:
4.25 pont az ötből

2. Brebiou pur Brebis
Az első juhsajtunk a palettán (Brebis anyajuhot jelent franciául). A Pireneusok környékén tenyésztett juhok tejéből készül. Külseje kissé kemény (a belsejéhez képest), de ehető, ugyanakkor íztelen élmény. Belseje nagyon fehér, néhol kis lyukacskák találhatóak a sajtban. Friss, lágy, kicsit sós, picit fanyar ízvilágú. Zsírtartalma magas, 50%-ot elérő, mégse érezni annyira, mint egy tehéntejes sajton. Sajnos jobban nem tudom már leírni, mert nagyon hamar elfogyott:)
Valószínűleg nem véletlenül...

Értékelés: 4 pont az ötből


Hát, mára csak ennyi jutott, ettem még ezeken kívül sajtot Dénesnél, de azokból vennem kell még, hogy rendesen átmozgathassam őket a számban:)



2011. szeptember 11., vasárnap

Fromázsnap

Vasárnap ezután fromázsnap lesz! Legalábbis nálam. Persze, nem csak ezen a napon fogok sajtot enni, hanem ekkora időzítek egy posztot a heti sajt fogyasztásom ismertetéséről :) Remélem azért élvezhető lesz a szöveges bemutatója a "fromage mirage"-oknak:) Képeket ezekről nem csináltam, de tervezem hogy fényképekkel illusztrálva talán jobb lesz a hatás, addig is netről szedettekkel kell beérni.
1. Camembert
Mindenki ismeri. Leghíresebb francia sajt talán a világon. A normandiai falu, Camembert lakója Maria Harel receptúrája alapján készült el először 1791-ben.Szerzetesekkel a brie-hez hasonló sajtot szeretett volna készíteni, de egy kicsit más ízű sajt lett belőle. Állítólag III. Napoleón-nak is nagyon ízlett ezért támogatta ennek a sajtfajtának a készítését és terjesztését az országban és azon túl. Éppen ezért ekkoriban (19. század vége) került fadobozba az elkészült sajt, hogy tovább bírja a szállítást. Máig fadobozban lehet kapni a legkisebb és a nagyobb sajtokat is a polcokon. A camembert tehéntejből készül, az igazán eredeti Camembert de Normandie, pedig mindmáig pasztőrizálatlan tejből kell, hogy készüljön. Persze egyre inkább a baktérium mentesített alapanyagból indulnak ki a gyárak. Kis méretű (kb. 11cm-es átmérőjű) hengerekben öntik ki a tejet és hagyják, hogy az alvadás után dolgozzon a gomba (penicillium candidum) és megsózzák a sajtot. A teljes érlelés utolsó fázisa már a csomagolásban megy végbe, kb 21 nap kell a teljes sikerhez. Elég a történetéből, lássuk magát a sajtot (illetve Ti nem)! Lágy természetű állag a szokásos fehér penészbevonattal, íze a sózás miatt kissé sós (hoppá!), de semmi erőteljes. Nem nagy kedvencem a camembert, az otthoni bakonyi meg teljesen felejthető (akár más otthoni sajthoz képest is), de könnyen fogyasztható a közel 40%-os zsírtartalom ellenére is, nem fullaszt, nem tömít agyon. Baguette-tel jól megy, egy kis gyümölccsel remek kombinációt alkot (én almával probáltam). Mivel éppenhogy csak kissé sós, ezért tényleg sok mindenhez fogyasztható.
 Értékelése: 3.75 pont az 5-ből

2. St. Paulin Először trappisták által készített félkemény, 40% körüli zsírtartalmú sajt. Pasztörizált tehéntejből készül közel 4-5 hét alatt. Többet a készítésről nem találtam, de nem hiszem hogy túl izgalmas lenne. A sárga keményebb széle is ehető, nem lóg ki a sajt többi részének keménységétől és ízétől. Nem is félkemény, inkább a fél-lágy sajtokhoz (ha van ilyen) tudnám sorolni, mert a trappista sajtnál kicsit lágyabb, a szádban elolvad. Trappistához hasonló ízvilág, gyümölcs és ital mellé kiváló.
 Értékelése: 4 pont az 5-ből


3. Munster-géromé Hasonlóan a camembert-hez a tradíció szerint ez is pasztörizálatlan tehéntejből készült lágy sajt. Elzászi szerzetesek "műhelyéből" kelt életre ez a közel 45%-os zsírtartalommal és erőteljes illattal rendelkező fromage. Az elzászi Vosges és Munster körüli völgyekben legelő tehenek teje adja a különleges ízét a sajtnak. Ezt is kisebb hengerekben alvasztják és hagyják érni, közben rendszeresen mossák a sajtok felületét sós vízzel és végig fény nélküli helyen tartják, hogy a penészgomba nyugodtan dolgozhasson. 5 héttől 3 hónapig is eltarthat a folyamat a sajt méretétől függően. A felülete is már erősen zsíros, nyomot hagy a halványsárga színe; az egész sajt nagyon lágy, szoba hőmérsékleten kellemesen kenhető (ez a camembert-re is igaz, természetesen). Mondhatni bukéja van, a hűtőt már átjárta, és ha csak egy kicsit is van nyitva a hűtő mindenhol lehet érezni. Sósabb mint a camembert, de íze nem erőteljesebb, mégis sörrel is kiválóan elmegy, sóssága überel minden más ízt. Baguette és sonka, ill. erősebb aromájú italok (sörök, vörös borok) mellé jó kísérő. Értékelése: 4 pont az 5-ből

RePárizs

Igen valószínűleg sokan tudjátok, hogy ismét Párizsba vitt az élet (meg a Ericsson projekt-je). Lesznek városnézéses beszámolók is, de úgy gondoltam, hogy most inkább a gasztronómiai vonalon fogok erősíteni. Elsősorban a különböző sajtok körbejárásával, de egy-két tipikus francia étel elkészítésével is megizzasztom majd magamat, reméljük sikerrel :)

2011. március 26., szombat

Egy kis Madrid

Hola!
Sokan tudjátok talán, hogy ezen a héten négy napos rövid projekten voltam kint Madridban. Erről jön most egy kisebb élménybeszámoló.

Utazás alatt túl sok minden nem történt már rutinszerűen ment minden. Érdekes hogy oda és vissza is átszállással mentünk a kollégámmal (oda Münchenben, vissza Zürichben volt a csatlakozás), és nem késtük le a gépeket a közel 40 perces átszállási idő ellenére sem. De mondtuk, hogy "áh, a csomag az tuti nem fog átérni a következő gépre", és mégis valahogy ránk cáfoltak mindkétszer a csomagszállítók.

A rövidke ott tartózkodásunk alatt, csak hébe-hóba tudtunk város nézni, azt is inkább délután és este, természetesen. Céltudat nélkül bolyongtunk az utcákon, inkább csak kívülről fotóztunk Madrid nagyon szép város, már-már párizsi magasságba emelkedik, rengeteg hangulatos tér, szökőkutak, királyi palota, és sok park. Képek sajnos így sikerültek az éjjeli fényben, és hát a cerveza hiányától (vagy túltengésétől) remegő kéz sem segített ezen:)

Plaza de Espana:


Don Quijote és Sancho Panza:


Királyi palota:


Egy park:


Katedrális:



Mi egy külső részén laktunk a városnak, és így láthattuk a 70-es és 80-as években épült sorházakat is, de jobban néznek ki mint a mi paneleink (erről sajnos nem csináltam képet.) A szálloda egy két csillagos hely volt, semmi extra, a szoba kicsi de rendezett (már amennyire egy ágy köré lehet még valamit rakni:)). Olcsóságából fakadóan a reggeli kontinentális volt mínusz felvágott és sajt (maradt a pirítós, péksüti, lekvár kombó), de viszont annyit ehettél amennyit akartál. Ebédelni már kijártunk, első nap találtunk a szembelévő utcában egy spanyol kiséttermet napi menüs ajánlattal. Egy előétel, főétel, egy pohár űdítő/sör/bor és még desszert is mindössze 9 euróért igazán barátságos volt.
Első alkalommal bele is csaptam: főtt bikafarkat választottam, (előétel csicseriborsós leves volt) és nem bántam meg. Nagyon hasonló íze van mint a marhának (nyilván), de egy kicsit "bukésabb", vadasabb utóíze van.
Egyébként rengeteg húst esznek a spanyolok, főleg marhát, disznót, de ugyanakkor a tenger gyümölcseit is igen gyakran eszik. Sonka kultúrájuk igen híres, egyik jeles képviselője ő lenne:

Igen, ez a Jamón Serrano:) Egy sóval két hétig tartosított sonka ez, melyet lemosnak és több hónapig kiszárítanak még. De persze ez csak a sonkahegy csúcsa, rengeteg féle vidékről és disznóból származó felvágottjuk van.

Egyik este elmentünk egy belvárosi éttermben, ahol tapast ettünk. A tapas az nem egy étel, hanem nagyjából úgy fordíthatom, hogy kostoló. A spanyolok szeretnek enni mindenfélét és közben beszélgetni (egy kicsit az arab szokásokra eredeteztethető ez szerintem, alapvetés: Madridban is sokat időztek az arab megszállók, mint mindenhol az ibériai félszigeten). Szóval beülnek isznak és mellé kapnak egy tál tapast (hal, hús, sajt, saláta, kenyér, akármi) vagy kérnek egy párféle tapast és emellé kapnak egy kancsó bort vagy sört. Igen szimpatikus eljárás ez. Mi is mikor leültünk, az étlap mellé, már hoztak egy kis tálnyi ecetes garnélát, hogy míg választunk se maradjunk éhen. Kollégám grilezett garnélát kért nagy adagban (kb. 20 darabot hoztak egy nagy tálcán!), én meg egy húsos tálat, amin volt mindenféle jamón, kolbász és egy kis kecskesajt is. A sonkaszín spektruma végigjárt az enyhe rózsaszíntől az egészen mély feketéig. Mellé egy nagy tál saláta és vajas pirítós járt. Rengeteg volt, alig bírtam betolni, két sör is kellett mellé. Végére igazán tapastalttá váltam:)

Egyik délután volt időm elmenni a Santiago Bernabeu Stadionba is. Óriási lelátók, de a pálya nagyon közel van és ezért kicsinek is látszik fentről.












Semmi sem tökéletes


Nagyjából ennyi érdemleges történt a kis idő alatt amíg kint voltam