Időállás

Időjárásról rövid távon nincs értelme beszélni, mivel eddig villanykapcsoló-időjárásról lehet beszélni. Reggel hatkor felkapcsolják a Napot, este hatkor meg le:) Hőmérséklet változás persze van, 10-15 fokot is eshet nappal és este között, de európai szemmel a 15 fok is teljesen jó idő (a felmelegedett hotelszobában a paplan alatt:)).
Ugyanakkor, Francistown-i tartózkodásunk alatt (hétfő -kedd), előkerültek valahonnan a felhők és elég erős szél fújt. A csokik egyből sál, kabát, sapka kombót húztak fel.
Tehát mégiscsak van itt valami kis változás, bár nem tartott túl sokáig.
Egyébként az út Gaborone és Francistown között 460 km, amit kocsival tettünk meg kb 4 és fél óra alatt. Az autópálya egész jó.... úgy 20 km-ig. Kétszer kétsáv középen egy rész fűvel elválasztva, de azután egyszer egy sávra vált felfestés nélkül, mivel most aszfaltozták újra. Újabb 10 km után megérkeztünk az útfelújításhoz is, itt az egész forgalmat egy oldalra a poros földútra terelték. Nem kellett itt sokat hajtani, visszatereltek minket a régi 1x1-re, olyan aszfalttal ami reszelt (nem véletlenül cserélték le).
Ezután nem változott semmi a maradék 400 kilométeren, nagyjából ez volt látható: kétoldalt szavanna, fák, bokrok, fák, üres buszmegálló, legelésző kecskék az úttól két méterre, fák, kecskék, bokrok, szamarak, döglött tehén, bokrok, fák, buszmegálló, veszettség ellenőrző állomás (meg se állítottak minket, csak élő állatokat vizsgálnak ott), fák, bokrok, kecskék, (még egy ellenőrző pont)szamarak, megálló, elütött sakál, fák, bokrok, megálló, döglött tehén, fák, bokrok és megérkeztünk Francistown-ba.
Na jó ennyire azért nem vészes, néha megszakították az autópályát közlekedési lámpával (le lehet kanyarodni kistököm tudja milyen pusztaságba),meg két várossal amin áthaladtunk de a benzinkutakon és bevásárlóközpontokon kívűl nem volt sok minden.
Apropó bevásárlóközpont, rengeteg van belőlük a nagyobb városokban, minden nagy útkereszteződésnél van egy. Nem nagyok, egy ötöd Westend mennyiségű üzlet van (új mértékegység: WMÜ !), de mindig tele vannak lófráló emberekkel. Érdekes hogy szegény ez az Afrika, mégis rengeteget vásárolnak, főleg rengeteget esznek (gyorskajáldában), mindenki kocsival jár. Nyilván ez a városokra értendő, a kis falvakban ennek az ellentéte látható. Ott nagyjából tényleg az van mint a tévében. Persze egy városon belül is nagy a kontraszt, mert akinek van munkája,és viszonylag érdemi is annak dől a lé, a többi ember meg nagyjából a megélhetésének a felének a feléért dolgozik.
Dolgozik? Hát, afrikai mentalitással. Nagyon lassan megfontoltan dolgoznak, akik irodában ülnek, úgy tesznek mintha fontos lenne amit csinálnak, nyilván örülnek hogy jut nekik valami. Aki meg fizikaizik, az nem töri magát, nem akar belehalni, más a felfogás, ennyi.

Otó
A kedvelt autómárkák itt is hasonlóak, mint Ománban: Toyota, Hyundai, Mitsubishi, Nissan, Mazda az alapvető városi kiszerelésekben (1.4-es benzines, benzin olcsó 192 Ft, de nem pazarolják annyira). Persze itt is megjelenik az európai elit: BMW, Mercedes, Audi.
Ugyanúgy vannak kisbuszos taxik, akik mindig tepernek, nem egyszer az út mellett haladva előznek meg téged, csak hogy nyerjenek pár métert, és előbb érjenek a kijelölt "megállókhoz", mint a konkurens kisbuszos.


Elég sok mindent leírtam, most, nem tudom, hogy lesz még lehetőségem írni hazaérkezésem előtt, mivel holnap nagy nemzeti setswan (setwsan-ok az itt élő emberek megnevezése) függetlenségi ünnep lesz. Szeptember 30-án lett köztársaság, elvileg. Pénteken is hozzácsapják az ünnephez így az E/// iroda is zárva lesz, meg aztán péntek délután már repülünk is haza. A ma estére tervezett melót is lefújták, a nagy forgalom nem szeretnének beavatkozást.

Az érdekes fotók egy része szerintem utólag kerül posztba, van néhány kuriózum:)

Boci és sör Bociban

Mivel sok a füves terület nagyon sok legelő állatot tartanak Botswana-ban, alias Bociban.
Természetesen szarvasmarhát is, aminek a húsminőségét az argentín marháéval összemérhetőnek tartanak. Úgyhogy kipróbáltam a steak-et a szállodában és elég finom volt. Persze mivel ezelőtt még nem ettem steak-et, nem tudom megítélni mennyire is jó a boci. Azért az adag elég jó volt (300 grammos szelet), köretet se spórolták mindezt 120 puláért, 3840 forintért.
Naná, hogy sör is van itt, hiába az angol behatás miatt kell is hogy csináljanak. Kipróbáltam néhány helyi főzésűt, mindegyik lager típusú, és nem túl erősek (3,5-5%). Ízűk jó, nem annyira keserű mint a magyar lágereké... Alkoholt alapvetően a szupermarketek nem árulnak, figyelnek az alkoholfogyasztás mérséklésére. Külön boltokban lehet vásárolni, ahol fekete zacsiban adják oda az árut. Gondolom ez is angol minta miatt van. Egész olcsóak, a sörök 180-250 körül mozognak.

Szafari

Hétvégén volt időnk bőven, nem lehetett hozzányúlni a hálozathoz, így el tudtunk menni az egyik közeli vadasparkba. Nem számít nagynak, mindössze 5000 nkm, de csak 12 km-re volt Gaboronetól a Mokolodi Nemzeti Vadaspark. Azonban hely különlegessége, hogy vannak idomított gepárdjaik, meleyk fogságban nevelkedtek, vadászni nem tudnak, viszont hagyják hogy simogassák őket. Befizettük magunkat egy 2 órás túrával egybekötött simogatásra, délután két órai indulással. Hát igen tűző napsütésben nemcsak az állatok, hanem az emberek is inkébb henyélenk, mert mindössze ketten voltunk a nyitott platójú kocsin. Benjamin, a túravezető, elmondta hogy a parkban sok állat van: oroszlán, zsiráf, hiéna, krokodil, orrszarvú, gnú, antilópok, stb. és persze rengeteg madár.
Megkérdeztük, hogy ebből mennyit fogunk látni, akkor azt mondta ha szerencsénk akkor a felét:) Jelentem, szerencsénk volt: láttunk impalát, kudut, gnút, varacskos disznót, struccot és sikerült egy orrszarvú mamát meg a csemetéjét is lekapnunk. Persze nagyobb élmény volt a két gepárd meglátogatása. Elkerített részen voltak, egyik éppen ebédelt (impalacomb volt az aznapi menü), a másik heverészett az árnyékban. Dumához, a heverészőhöz mentünk oda, és simogathattuk a fejét, miközben fotóztuk magunkat. Duma nagyon nyugodt volt, még dorombolt is ahogy simiztük:)
Utána már nem sok újat láttunk az állatokból. Bőven megérte a szűk két órás túra a 10000 Ft-nak megfelelő helyi pénzt. Hajnali vagy kora esti túra során elvileg jobban mozgolódnak az állatok, viszont talán emiatt nehezebb is lekapni őket szerintem.

Képeket később töltök fel, mert most (hétfőn) indulunk Francistownba, 400 km-re északra Gaborone-tól. Itt csak egy éjszakát dolgozunk majd előreláthatólag.

Esemeseső

Valami nincs rendben a T-mobile-lal roaming szerződésben lévő botswanai szolgáltatónál, mert az otthonról jövő sms-ek közül néhány folyamatosan kb két óránként újra megérkezik. Nem, mi nem ennek szolgáltatónak dolgozunk most:)
Szóval naponta 12-szer kapom meg apámtól, hogy "Ok", meg George-tól, hogy külföldön vagyok-e még.

Én vízum, te viza, ő visz-e?

Még mielőtt kiléptünk volna magyar földről, már elkezdődött kalandunk. Ugyanis a mi információnkkal ellentétben, azaz Botswana-ba nem kell vízum, a ferihegyi adatbázis azt írta hogy nekünk márpedig kell. Beszélgettünk a pultosnővel, hogy oda nem kell, kollegák utaztak már oda, a magyar külügyminisztérium honlapján is ez szerepel. Nem kellett sokat győzködni, hogy elengedjen, de mondta hogy Johannesburgban azért szedjünk össze valami papírt, ami kellhet a beutazáshoz. Rövid repülőút után, azonban Frankfurtban is előkerült ugyanez a probléma. A check-in-es nő megállított minket hogy ugyan mi nem megyünk innen sehova, mert az a légitársaságnak rossz lenne ha minket vissza kéne hozniuk Johannesburgból, és az ő állásába is kerülhet. Itt kb másfél órát álltunk, mindenkivel beszéltek, hívtuk a Botswana-i konzulátust Brüsszelben, de mivel már hat óra volt, ezért nem vette fel senki. Beszéltünk a magyar nagykövettel Dél-Afrikából is, és minket igazolt. Mutattuk mindkét ország honlapján hogy vízummentesség van érvényben már tavaly óta. Végül elengedtek minket, de csak úgyhogy, Johannesburgban kivesszük a csomagokat, vámvizsgálat, ki a tranzitba, becsekkolunk megint, feladjuk a cuccunkat és biztonsági vizsgálat. Erre volt 80 percünk menetrend szerint.
Valahogy sikerült ezt mindössze 50 perc alatt abszolválni Jo'burgban, ez nyilván valami helyi rekordként azért feljegyezhető.
Persze a dél-afrikaiak leszarták, hogy honnan jövünk merre megyünk, a csekkolós fazon laza volt, mint egy kempingszék. Egy röpke 50 perces út után érkeztünk meg Gaborone-ba, ahol az útlevél ellenőrzésnél ismét kételkedtek a vízummentességben, ez azonban nem tartott már tovább 10 percnél.

Így sikerült átjutni Botswana-ba. Tanulság, mindig nekünk van igazunk :)

Egyébként a repülőút a szokásos volt, éjjel próbáltam aludni, sikerült is4-5 órát, persze nyakficammal ébredtem.

Jelentkezem

Sorry, hogy eddig nem írtam, de a szállodában lévő net meglehetősen drága (3200Ft/óra) így most megint az irodából tudok csak írni. Visszamenőleg fogok irkálni, úgyhogy senkit ne tévesszen meg az, hogy az első poszt az odaérkezésről szól. A további posztokat is előre megírtam már, képekkel igyekezem nem adós maradni.

Újra

Újra jelentkezem, ugyanis két hetet fogok Botswanában tölteni honlaptól, főleg dolgozok és persze blogolok majd:)
Kétszeri átszállásos, meglehetősen hosszú repülőutam lesz Gaborone-ig, ahol most 30 fokos tavasz van, úgyhogy fázni nem fogok. Előjáróban egyelőre ennyit, minden további érdekes elefánt-, fekete- és gasztronómia-kalandot majd bejegyzek, amint tudok.
Kéretik figyelni a blogot továbbra is!



Üdv