Még mielőtt kiléptünk volna magyar földről, már elkezdődött kalandunk. Ugyanis a mi információnkkal ellentétben, azaz Botswana-ba nem kell vízum, a ferihegyi adatbázis azt írta hogy nekünk márpedig kell. Beszélgettünk a pultosnővel, hogy oda nem kell, kollegák utaztak már oda, a magyar külügyminisztérium honlapján is ez szerepel. Nem kellett sokat győzködni, hogy elengedjen, de mondta hogy Johannesburgban azért szedjünk össze valami papírt, ami kellhet a beutazáshoz. Rövid repülőút után, azonban Frankfurtban is előkerült ugyanez a probléma. A check-in-es nő megállított minket hogy ugyan mi nem megyünk innen sehova, mert az a légitársaságnak rossz lenne ha minket vissza kéne hozniuk Johannesburgból, és az ő állásába is kerülhet. Itt kb másfél órát álltunk, mindenkivel beszéltek, hívtuk a Botswana-i konzulátust Brüsszelben, de mivel már hat óra volt, ezért nem vette fel senki. Beszéltünk a magyar nagykövettel Dél-Afrikából is, és minket igazolt. Mutattuk mindkét ország honlapján hogy vízummentesség van érvényben már tavaly óta. Végül elengedtek minket, de csak úgyhogy, Johannesburgban kivesszük a csomagokat, vámvizsgálat, ki a tranzitba, becsekkolunk megint, feladjuk a cuccunkat és biztonsági vizsgálat. Erre volt 80 percünk menetrend szerint.
Valahogy sikerült ezt mindössze 50 perc alatt abszolválni Jo'burgban, ez nyilván valami helyi rekordként azért feljegyezhető.
Persze a dél-afrikaiak leszarták, hogy honnan jövünk merre megyünk, a csekkolós fazon laza volt, mint egy kempingszék. Egy röpke 50 perces út után érkeztünk meg Gaborone-ba, ahol az útlevél ellenőrzésnél ismét kételkedtek a vízummentességben, ez azonban nem tartott már tovább 10 percnél.
Így sikerült átjutni Botswana-ba. Tanulság, mindig nekünk van igazunk :)
Egyébként a repülőút a szokásos volt, éjjel próbáltam aludni, sikerült is4-5 órát, persze nyakficammal ébredtem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése