Salut!
Igen, tudom azt ígértem, hogy vasárnap van fromázsnap, azonban éjjel 2-re értem haza a hétvégi kirándulásról, amit Dénesnél töltöttem Montpellier-ben (arról is lesz hamarosan egy kis beszámoló).
No, de vissza a sajtokhoz. Ismét nincsenek képeim, úgy tűnik a sajtevő kezem gyorsabb a fényképkészítőnél...
1. Morbier
Sokunk egyik kedvence ez a tehéntejből készült féllágy sajt. Nevét Morbier faluról kapta, mely French-Comté tájegységben leledzik, ami Franciaország délkeleti részére esik, a svájci határtól nem messze.
Érdekessége a középen található fekete csík, melynek eredete a kövektező: a comté-t (a táj és Franciaország egyik legnépszerűbb sajtja) készítő parasztok az esti fejésből megmaradt tej elégtelen mennyisége miatt nem tudták az adott öntőformákat feltölteni. Félig töltötték őket, úgy préselték össze és a reggeli fejésből keletkező tejből rakták rá még egy másik felet. Hogy azonban az első sajtfél felső felületére ne kerülhessen baktérium, hamuval szórták be azt. Ez a 17-18 században fa égetésével keletkezett hamuval történt, mostanság azonban növényekből kinyert szénnel dolgoznak. Ez utóbbi már csak is kizárólag tradíció, ugyanis már egy fejésből készítik ezt a sajtot is. A féllágy belsejét egy kemény réteg borítja, melyet a sajttal is fogyaszthatunk vagy levághatjuk. Francia szakértők szerint teljesen más ízharmóniát kölcsönöz a sajtnak, ha a "héjával" vagy anélkül esszük. Morbier kérge egy kicsit kemény, de rágható, ugyanakkor érződik rajta, hogy ezen a felületen bőven érintkezik a külvilággal. Nem ritkán éreztem a fogam alatt valami csikorgást, valószínűleg a hideg pince kőfelülete beépült a szervezetbe :)
A belseje ellenben lágy, kissé krémes; a szénréteg íztelen, ezért nem szól bele a picit fanyar utózamatba. Illata erőteljes, 2-3 hónap alatt éri el az "érettségét", és 45% körüli zsírtartalomra hízlalja magát.
Nagyon kellemes száraz magokkal, dióval, ezenkívül vörösborhoz ajánlják még, de egyszerűen magában is pompás.
Értékelés:
4.25 pont az ötből
2. Brebiou pur Brebis
Az első juhsajtunk a palettán (Brebis anyajuhot jelent franciául). A Pireneusok környékén tenyésztett juhok tejéből készül. Külseje kissé kemény (a belsejéhez képest), de ehető, ugyanakkor íztelen élmény. Belseje nagyon fehér, néhol kis lyukacskák találhatóak a sajtban. Friss, lágy, kicsit sós, picit fanyar ízvilágú. Zsírtartalma magas, 50%-ot elérő, mégse érezni annyira, mint egy tehéntejes sajton. Sajnos jobban nem tudom már leírni, mert nagyon hamar elfogyott:)
Valószínűleg nem véletlenül...
Értékelés: 4 pont az ötből
Hát, mára csak ennyi jutott, ettem még ezeken kívül sajtot Dénesnél, de azokból vennem kell még, hogy rendesen átmozgathassam őket a számban:)
Igen, tudom azt ígértem, hogy vasárnap van fromázsnap, azonban éjjel 2-re értem haza a hétvégi kirándulásról, amit Dénesnél töltöttem Montpellier-ben (arról is lesz hamarosan egy kis beszámoló).
No, de vissza a sajtokhoz. Ismét nincsenek képeim, úgy tűnik a sajtevő kezem gyorsabb a fényképkészítőnél...
1. Morbier
Sokunk egyik kedvence ez a tehéntejből készült féllágy sajt. Nevét Morbier faluról kapta, mely French-Comté tájegységben leledzik, ami Franciaország délkeleti részére esik, a svájci határtól nem messze.
Érdekessége a középen található fekete csík, melynek eredete a kövektező: a comté-t (a táj és Franciaország egyik legnépszerűbb sajtja) készítő parasztok az esti fejésből megmaradt tej elégtelen mennyisége miatt nem tudták az adott öntőformákat feltölteni. Félig töltötték őket, úgy préselték össze és a reggeli fejésből keletkező tejből rakták rá még egy másik felet. Hogy azonban az első sajtfél felső felületére ne kerülhessen baktérium, hamuval szórták be azt. Ez a 17-18 században fa égetésével keletkezett hamuval történt, mostanság azonban növényekből kinyert szénnel dolgoznak. Ez utóbbi már csak is kizárólag tradíció, ugyanis már egy fejésből készítik ezt a sajtot is. A féllágy belsejét egy kemény réteg borítja, melyet a sajttal is fogyaszthatunk vagy levághatjuk. Francia szakértők szerint teljesen más ízharmóniát kölcsönöz a sajtnak, ha a "héjával" vagy anélkül esszük. Morbier kérge egy kicsit kemény, de rágható, ugyanakkor érződik rajta, hogy ezen a felületen bőven érintkezik a külvilággal. Nem ritkán éreztem a fogam alatt valami csikorgást, valószínűleg a hideg pince kőfelülete beépült a szervezetbe :)
A belseje ellenben lágy, kissé krémes; a szénréteg íztelen, ezért nem szól bele a picit fanyar utózamatba. Illata erőteljes, 2-3 hónap alatt éri el az "érettségét", és 45% körüli zsírtartalomra hízlalja magát.
Nagyon kellemes száraz magokkal, dióval, ezenkívül vörösborhoz ajánlják még, de egyszerűen magában is pompás.
Értékelés:
4.25 pont az ötből
2. Brebiou pur Brebis
Valószínűleg nem véletlenül...
Értékelés: 4 pont az ötből
Hát, mára csak ennyi jutott, ettem még ezeken kívül sajtot Dénesnél, de azokból vennem kell még, hogy rendesen átmozgathassam őket a számban:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése