Elsőőőő

Halihó!

Aki nem tudná munkahelyi kiküldetés Ománba sodort egy kollegámmal, hogy az itteni mobilhálózatot fejlesszük és tegyük jobbá a világot:) Két hetet fogok itt tölteni és ezalatt gondoltam hogy egy blog formájában beszámolok arról amit látok, érzek, megeszek vagy nem eszek meg.

Már Muscat-ból, Omán fővárosából írok és éjfél is elmúlt már. Ennek ellenére még van erőm írni is:)

Az utazás jó volt, nem volt annyira megterhelő a Bp-Zürich-Dubai-Muscat útvonal, kb 12 órát tartott. Zürichben át kellett szállnunk, néztük is kollegával (továbbiakban Bosza :)) , hogy melyik kapuról indul gép de sehol sem volt kiírva. Nézzük, vakargatjuk a fejünket, aztán az egyik üres kapunál lévő pultosnőtől megkérdeztük hogy wie geht's? Illetve hogy ez itt miért nem geht's, egyáltalán hányas ez a gates?
Szóva felvilágosított hogy a járatunk az E terminálról indul, mi meg az A-nál szálltunk ki. Hoppá, a jegyen ez nem volt rajta, a kijelzőn meg csak az adott terminál járatai voltak kiírva. Sebaj elkezdtünk sietni, 45 perc múlva indult a gépünk. Rohamléptekkel haladva látom egy óra alatt hogy az E terminál innen 15-20 percre van, ehh. Ez egy normális gyalogtempóval nem abszolválható, ámde mint egy nyugati óriás reptéren, itt is van egy faja automata földalatti vasút, amivel 4 perc alatt a terminálnál voltunk.

Zürichből már egy nagyobb Airbus 330-assal repültünk (Bp-ről Fokkerral mentünk), és meg is lepődtem hogy elég jól felszerelt gép ez utas szempontból. Kaja nagyon rendben volt, italt, fagyit nyomták belénk, volt ott minden: kóla, kávé, hideg sör, ropi, csoki, csipsz, szendvics, moGYORÓ :)
Kijelző a székek háttámláján, amin lehetett nézni mozifilmeket, sorozat epizódokat, hallgatni zenét (rengeteg mai modern albumokat) és még játékok is voltak, höhö. Persze egyből elkezdtem nyomni a Legyen Ön is Milliomos! helyi változatát. Sajnos azonban kiderült hogy ez briteknek tervezett verzió így már az első öt kérdésnél elvéreztem könnyedén. Azért a 12. kérdésig eljutottam egyszer:)

Dubai-ban csak új utasokat szedett fel a gép, mi nem szállhattunk le, viszont láttuk felülről a várost, és hát meseszép még így fentről is. Lehetett látni a Burj Khalifa-t a világ legmagasabb épületét, meg a pálmafa formájú szigetcsoportot is. Ráadásul mivel már este volt mire odaértünk, elképesztő fényben pompázott.
Óriási baklövést követtem el, a nagy csomagba raktam a fényképezőgépet, így erről lemaradt a közönség egyenlőre!:) Visszafelé azonban már japán üzemmódban fogom készíteni a képeket.

Dubai-ból csak 40 perc volt Muscat, ezért a gép nem is ment feljebb 2000 méternél így lehetett látni a sivatagot, amelyet néhány fényes útvonal, meg egy-két nagyobb város törte meg a sötétséget. Leszálláskor szembesültünk Boszával, hogy itt bizony 33 fok van és eléggé párás az idő, azonban a szállodai transzfer autóban és a szállodában azóta légkondival dolgoznak ez ellen. Itteniek kedvesek (nyilván hiszen fizetünk nekik), angolt beszélik, csak kevéssé artikulálnak, így kb. többször kérdeztem vissza, mint adtam normális választ.

A környékről majd holnap beszámolok, a munkát elvileg csak esténkét fogjuk végezni (itteni idő szerint), így lesz időnk talán napközben szétnézni, medencézni, fitnesszelni.

Lehet nyugodtan kommentelni, jöhetek kérdések, kérések, igények, úgyse fogom őket elolvasni:P

Ma’a salama مع السلامة